október 2020

Miért verekedik ez a gyerek, hát eddig ezt még otthon nem csinálta” – mondja a szülő, és megkérdi hogy vajon ott ( böcsibben vagy oviban) verik –e más gyerekek . A verekedés ebben a kiskorban személyíségi fejlödési szakasznak alapvető jelzése- egy életkori sajátosság. Függetlenül attól hogy jár vagy nem egy gyerek bölcsibe, esetleg oviba , a verekedés mint viselkedés forma felüti orrát pl otthon , a család ölében vagy esetleg a játszo téren. Pont úgy az ovónő, dadus is elcsodálkozik hogy mennyire kialakult verekedési tehnikával védi területét a gyerek, vagy csak épp felméri erejét, pozicióját a csoportjában. Ilyen esetben a tevékenységet meg kell szakítani és a gyerek figyelmét felhozni hogy “ Nem. ezt nem szabad”. Minden eszközzel megprobálnak a másik gyerekre hatni , kedvességel, simogatással, egyszerű utánzással, csipkelődéssel és vegül utéssel. Gondoljunk rá mint egy bemutatkozási rituáléra. A 2 éves gyerek felméri a környezetét, felméri saját magát és kezdetét veszi az első lázadási hullám – olyan ez mint a kamaszkor csak kicsiben. El kell döntenie mi a jó és mi a rossz , ehhez a megtapasztalt helyzetek a legjobbak . Ezek a helyzetek érzelmeket váltanak ki belölűk és a másik gyerekből- kellemesek vagy kellemetlenek. Ahogy szép lassan megismerkednek az érzelmeikkel, megtanulják kezelni a hasonló helyzeteket. Kialakul a félelem, az itélkezés, a szégyen. Csökken a vakmeröség, biztos akad olyan szülő aki elcsodálkozik hogy “ eddig nem féltél...most mi a baj?“ nincs semi baj csak átértékeli a kialakult helyzetet más fogalmak szerint : átélt események – ezek az emlékei, és a saját hiedelmei szerint amelyet a képzelő ereje nyújt belső vagy külső hatásokra. Egy szóval növekedik- elöre halad a korban, gazdagodik az élmény kincstára. Személyiségünket nem csak rossz és jó elemek alkotják, hanem mindenféle szines bonyolult tulajdonság – ezen tulajdonságok helyes felhasználásara kell nevelni a gyerekeket . Mivel a 2 éves gyerekek morális itélőképességük alakulóban van , van úgy hogy ösztönből hozott döntésük nem a legjobb végeredményt hozza és feszültséget generálnak önmagukban. A kialakult feszültség levezetésére lehet körbe, körbe szaladgálni vagy elöre és vissza , ugrándozni eközben nagyokat nevetgélni ezt biztos hogy tapasztalta már szinte minden szülő . A kialakult feszültség vezethet frusztráltsághoz agresszivításra ösztökélve a gyereket. Mit tehetünk? Megszolítjuk , megnyugtassuk – mindenképp megszakítjuk a nem kivánt incidenst. De a felgyült feszültséget jó lenne levezetnie, adjunk a gyerek elé pl.egy labdát : “ ezt most püfékelheted” levezetve frusztráltságát, nem okoz fájdalmat másnak, íly módon helyes racionális képet alakít ki magában. Ezek lesznek majd a személyiség alapkövei.

psih. SZOMBAT ILDIKÓ KINGA

Szinte minden egyes ujjonnan beíratott gyerek anyukája megkérdi „Önöknél a beszoktatás hogyan müködik?” - gondoljunk csak arra , hogy mi felnöttek mikor az első vagy egy új munkahelyre szegödünk milyen aggodalmakkal küzdünk – legtöbbször elsirnánk magunkat.

A kis gyereknek megmagyarázhatatlan helyzeten kell átesnie, hasonló az új vagy első munkahelyes szituációhoz, de – nekünk felnötteknek megalapozottak a félelmeink, nekik a gyerekeknek nem . Nem tudják elképzelni mi fog törtenni, miért kell idegen helyen maradni, ki az aki őt az anyukájától, apukájától átveszi, ki ez a sok másik gyerek stb. Ahogyan bekerűl a bölcsöde vagy ovóda környezetébe megszűnik a biztonságos kényelmes világa ahol mindenki csak az ö kivánságát leste- átmenetileg , addig amig megbarátkozik , megszereti valamelyik dadus- vagy ovó-nénit és újra biztonságban érzi magát. Megfogja figyelni az ottani szokásokat, gyerekeket , kiválasztja majd a számára a legkedvesebb személyt és alkalmazkodni fog. Az új szines , zajos világ vonzásában megtalálja újra az egyensúlyt és a kényelmet- ekkor történik meg a beszoktatás. Ez így leírva egyszerű, a valóságban nehezebb , nehéz a szülőnek gyerekét sírni látnia – és itt kiemelném hogy az anyuka adja meg a feltételt a gyerek szeparációs szorongásához - minnél jobban aggodik a szülő, annál jobban sír a gyerek. Nehéz a gyereknek a változás útvesztőjében téblábolni és hosszasan bucsúzkodni ezzel mégjobban megzavarva a gyerek lelkivilágát : ha annyira jó mind amennyire dícséred akkor miért tartasz vissza? – kérdezhetné a gyerek, bizalma meginogva újra. Legyünk határozottak, mint szülők , ez a késöbbiekben is jól fog. Ha már kiválasztottuk az intézményt ahova gyerekünket járatnánk akkor bizzunk a saját döntésünkben.

Leírnám hogyan történik nálunk a beszoktatás. Tapasztalatom szerint ( ami nem kevés) a legmegfelelőbb mikor a szülő rábizza a gyerekét a személzyetre, ha bejár a szülő és fokozatosan probál „lelépni” az nem a legjobb választás. DE ha fokozatosan szeretné növelni a gyerek ott tartozkodási idejét -szülő nélkül- az helyén való döntés, a gyerek szempontjaból is, a személyzet szempontjából is és a szülő szempontjából is. Az átadott nyugtalan, szomorú gyereket, felügyelet alatt, tehát valaki vele van, hagyják magától megnyugodni. Utána pedig megprobálnak vele komunikálni, becsalogatni a bölcsőde világába: kezébe vesz egy játékot, ölébe bújik valamelyék ovónéninek, dadusnéninek. Általában a gyerek kiválassza ki tetszik neki a legjobban. Egy pár napig azzal a személlyel fog lógni, mindenhova követi, figyelmét igényli, mellette akar ülni stb. Késobb majd észre veszi a vonzó, érdek felkeltő játékokat, tevékenységeket, szolidarizálni fog más gyerekekkel és ekkor levállik a kiválasztott szemelyről- biztonságban fogja magát érezni és bátorsága lesz a terem túlsó sarkába menni, esetleg felfedezni a másik terem játékait , a többi gyereket és igy tovább. Ez a folyamat nem túl hosszú, 3 vagy estleg 5 nap. Van úgy hogy a gyerek nagyon kitartó és akkor tovább húzodik egy kicsit.

Miért sír a gyerek távozáskor a szülő láttán? – a válasz a helyzet hasonlóságában rejlik, anyu vagy apu a kapuban , a gyerek bent és meghatodik a szülei láttán . Felidézi újra a bejövetelkor érzet bánatát, de ez is, szép fokozatosan elmarad és újjongva köszönti útólag majd a szüleit.

psih. SZOMBAT ILDIKÓ KINGA

 Fiecare copil este unic, nu numai prin aptitudinile pe care le are , atât prin modul în care el percepe lumea din jurul lui cât şi prin nivelul propriu de dezvoltare. Doar cu răbdare și dăruire vom reuși să descâlcim firele

      ADHD aceste patru litere care provoaca spaimă în răndul pârinților, ce inseamnă ele de fapt: deficit de atenție însoțit de tulburare hiperkinetică. Este o problemă reală de sănătate și se manifestă in două moduri: printr-o purtare impulsivă