noutăți

  >  noutăți

Miért verekedik ez a gyerek, hát eddig ezt még otthon nem csinálta” – mondja a szülő, és megkérdi hogy vajon ott ( böcsibben vagy oviban) verik –e más gyerekek . A verekedés ebben a kiskorban személyíségi fejlödési szakasznak alapvető jelzése- egy életkori sajátosság. Függetlenül attól hogy jár vagy nem egy gyerek bölcsibe, esetleg oviba , a verekedés mint viselkedés forma felüti orrát pl otthon , a család ölében vagy esetleg a játszo téren. Pont úgy az ovónő, dadus is elcsodálkozik hogy mennyire kialakult verekedési tehnikával védi területét a gyerek, vagy csak épp felméri erejét, pozicióját a csoportjában. Ilyen esetben a tevékenységet meg kell szakítani és a gyerek figyelmét felhozni hogy “ Nem. ezt nem szabad”. Minden eszközzel megprobálnak a másik gyerekre hatni , kedvességel, simogatással, egyszerű utánzással, csipkelődéssel és vegül utéssel. Gondoljunk rá mint egy bemutatkozási rituáléra. A 2 éves gyerek felméri a környezetét, felméri saját magát és kezdetét veszi az első lázadási hullám – olyan ez mint a kamaszkor csak kicsiben. El kell döntenie mi a jó és mi a rossz , ehhez a megtapasztalt helyzetek a legjobbak . Ezek a helyzetek érzelmeket váltanak ki belölűk és a másik gyerekből- kellemesek vagy kellemetlenek. Ahogy szép lassan megismerkednek az érzelmeikkel, megtanulják kezelni a hasonló helyzeteket. Kialakul a félelem, az itélkezés, a szégyen. Csökken a vakmeröség, biztos akad olyan szülő aki elcsodálkozik hogy “ eddig nem féltél...most mi a baj?“ nincs semi baj csak átértékeli a kialakult helyzetet más fogalmak szerint : átélt események – ezek az emlékei, és a saját hiedelmei szerint amelyet a képzelő ereje nyújt belső vagy külső hatásokra. Egy szóval növekedik- elöre halad a korban, gazdagodik az élmény kincstára. Személyiségünket nem csak rossz és jó elemek alkotják, hanem mindenféle szines bonyolult tulajdonság – ezen tulajdonságok helyes felhasználásara kell nevelni a gyerekeket . Mivel a 2 éves gyerekek morális itélőképességük alakulóban van , van úgy hogy ösztönből hozott döntésük nem a legjobb végeredményt hozza és feszültséget generálnak önmagukban. A kialakult feszültség levezetésére lehet körbe, körbe szaladgálni vagy elöre és vissza , ugrándozni eközben nagyokat nevetgélni ezt biztos hogy tapasztalta már szinte minden szülő . A kialakult feszültség vezethet frusztráltsághoz agresszivításra ösztökélve a gyereket. Mit tehetünk? Megszolítjuk , megnyugtassuk – mindenképp megszakítjuk a nem kivánt incidenst. De a felgyült feszültséget jó lenne levezetnie, adjunk a gyerek elé pl.egy labdát : “ ezt most püfékelheted” levezetve frusztráltságát, nem okoz fájdalmat másnak, íly módon helyes racionális képet alakít ki magában. Ezek lesznek majd a személyiség alapkövei.

psih. SZOMBAT ILDIKÓ KINGA

Szinte minden egyes ujjonnan beíratott gyerek anyukája megkérdi „Önöknél a beszoktatás hogyan müködik?” - gondoljunk csak arra , hogy mi felnöttek mikor az első vagy egy új munkahelyre szegödünk milyen aggodalmakkal küzdünk – legtöbbször elsirnánk magunkat.

A kis gyereknek megmagyarázhatatlan helyzeten kell átesnie, hasonló az új vagy első munkahelyes szituációhoz, de – nekünk felnötteknek megalapozottak a félelmeink, nekik a gyerekeknek nem . Nem tudják elképzelni mi fog törtenni, miért kell idegen helyen maradni, ki az aki őt az anyukájától, apukájától átveszi, ki ez a sok másik gyerek stb. Ahogyan bekerűl a bölcsöde vagy ovóda környezetébe megszűnik a biztonságos kényelmes világa ahol mindenki csak az ö kivánságát leste- átmenetileg , addig amig megbarátkozik , megszereti valamelyik dadus- vagy ovó-nénit és újra biztonságban érzi magát. Megfogja figyelni az ottani szokásokat, gyerekeket , kiválasztja majd a számára a legkedvesebb személyt és alkalmazkodni fog. Az új szines , zajos világ vonzásában megtalálja újra az egyensúlyt és a kényelmet- ekkor történik meg a beszoktatás. Ez így leírva egyszerű, a valóságban nehezebb , nehéz a szülőnek gyerekét sírni látnia – és itt kiemelném hogy az anyuka adja meg a feltételt a gyerek szeparációs szorongásához - minnél jobban aggodik a szülő, annál jobban sír a gyerek. Nehéz a gyereknek a változás útvesztőjében téblábolni és hosszasan bucsúzkodni ezzel mégjobban megzavarva a gyerek lelkivilágát : ha annyira jó mind amennyire dícséred akkor miért tartasz vissza? – kérdezhetné a gyerek, bizalma meginogva újra. Legyünk határozottak, mint szülők , ez a késöbbiekben is jól fog. Ha már kiválasztottuk az intézményt ahova gyerekünket járatnánk akkor bizzunk a saját döntésünkben.

Leírnám hogyan történik nálunk a beszoktatás. Tapasztalatom szerint ( ami nem kevés) a legmegfelelőbb mikor a szülő rábizza a gyerekét a személzyetre, ha bejár a szülő és fokozatosan probál „lelépni” az nem a legjobb választás. DE ha fokozatosan szeretné növelni a gyerek ott tartozkodási idejét -szülő nélkül- az helyén való döntés, a gyerek szempontjaból is, a személyzet szempontjából is és a szülő szempontjából is. Az átadott nyugtalan, szomorú gyereket, felügyelet alatt, tehát valaki vele van, hagyják magától megnyugodni. Utána pedig megprobálnak vele komunikálni, becsalogatni a bölcsőde világába: kezébe vesz egy játékot, ölébe bújik valamelyék ovónéninek, dadusnéninek. Általában a gyerek kiválassza ki tetszik neki a legjobban. Egy pár napig azzal a személlyel fog lógni, mindenhova követi, figyelmét igényli, mellette akar ülni stb. Késobb majd észre veszi a vonzó, érdek felkeltő játékokat, tevékenységeket, szolidarizálni fog más gyerekekkel és ekkor levállik a kiválasztott szemelyről- biztonságban fogja magát érezni és bátorsága lesz a terem túlsó sarkába menni, esetleg felfedezni a másik terem játékait , a többi gyereket és igy tovább. Ez a folyamat nem túl hosszú, 3 vagy estleg 5 nap. Van úgy hogy a gyerek nagyon kitartó és akkor tovább húzodik egy kicsit.

Miért sír a gyerek távozáskor a szülő láttán? – a válasz a helyzet hasonlóságában rejlik, anyu vagy apu a kapuban , a gyerek bent és meghatodik a szülei láttán . Felidézi újra a bejövetelkor érzet bánatát, de ez is, szép fokozatosan elmarad és újjongva köszönti útólag majd a szüleit.

psih. SZOMBAT ILDIKÓ KINGA

hu_HUHungarian