Beszoktatás nálunk
Szinte minden egyes ujjonnan beíratott gyerek anyukája megkérdi „Önöknél a beszoktatás hogyan müködik?” - gondoljunk csak arra , hogy mi felnöttek mikor az első vagy egy új munkahelyre szegödünk milyen aggodalmakkal küzdünk – legtöbbször elsirnánk magunkat.
A kis gyereknek megmagyarázhatatlan helyzeten kell átesnie, hasonló az új vagy első munkahelyes szituációhoz, de – nekünk felnötteknek megalapozottak a félelmeink, nekik a gyerekeknek nem . Nem tudják elképzelni mi fog törtenni, miért kell idegen helyen maradni, ki az aki őt az anyukájától, apukájától átveszi, ki ez a sok másik gyerek stb. Ahogyan bekerűl a bölcsöde vagy ovóda környezetébe megszűnik a biztonságos kényelmes világa ahol mindenki csak az ö kivánságát leste- átmenetileg , addig amig megbarátkozik , megszereti valamelyik dadus- vagy ovó-nénit és újra biztonságban érzi magát. Megfogja figyelni az ottani szokásokat, gyerekeket , kiválasztja majd a számára a legkedvesebb személyt és alkalmazkodni fog. Az új szines , zajos világ vonzásában megtalálja újra az egyensúlyt és a kényelmet- ekkor történik meg a beszoktatás. Ez így leírva egyszerű, a valóságban nehezebb , nehéz a szülőnek gyerekét sírni látnia – és itt kiemelném hogy az anyuka adja meg a feltételt a gyerek szeparációs szorongásához - minnél jobban aggodik a szülő, annál jobban sír a gyerek. Nehéz a gyereknek a változás útvesztőjében téblábolni és hosszasan bucsúzkodni ezzel mégjobban megzavarva a gyerek lelkivilágát : ha annyira jó mind amennyire dícséred akkor miért tartasz vissza? – kérdezhetné a gyerek, bizalma meginogva újra. Legyünk határozottak, mint szülők , ez a késöbbiekben is jól fog. Ha már kiválasztottuk az intézményt ahova gyerekünket járatnánk akkor bizzunk a saját döntésünkben.
Leírnám hogyan történik nálunk a beszoktatás. Tapasztalatom szerint ( ami nem kevés) a legmegfelelőbb mikor a szülő rábizza a gyerekét a személzyetre, ha bejár a szülő és fokozatosan probál „lelépni” az nem a legjobb választás. DE ha fokozatosan szeretné növelni a gyerek ott tartozkodási idejét -szülő nélkül- az helyén való döntés, a gyerek szempontjaból is, a személyzet szempontjából is és a szülő szempontjából is. Az átadott nyugtalan, szomorú gyereket, felügyelet alatt, tehát valaki vele van, hagyják magától megnyugodni. Utána pedig megprobálnak vele komunikálni, becsalogatni a bölcsőde világába: kezébe vesz egy játékot, ölébe bújik valamelyék ovónéninek, dadusnéninek. Általában a gyerek kiválassza ki tetszik neki a legjobban. Egy pár napig azzal a személlyel fog lógni, mindenhova követi, figyelmét igényli, mellette akar ülni stb. Késobb majd észre veszi a vonzó, érdek felkeltő játékokat, tevékenységeket, szolidarizálni fog más gyerekekkel és ekkor levállik a kiválasztott szemelyről- biztonságban fogja magát érezni és bátorsága lesz a terem túlsó sarkába menni, esetleg felfedezni a másik terem játékait , a többi gyereket és igy tovább. Ez a folyamat nem túl hosszú, 3 vagy estleg 5 nap. Van úgy hogy a gyerek nagyon kitartó és akkor tovább húzodik egy kicsit.
Miért sír a gyerek távozáskor a szülő láttán? – a válasz a helyzet hasonlóságában rejlik, anyu vagy apu a kapuban , a gyerek bent és meghatodik a szülei láttán . Felidézi újra a bejövetelkor érzet bánatát, de ez is, szép fokozatosan elmarad és újjongva köszönti útólag majd a szüleit.
psih. SZOMBAT ILDIKÓ KINGA
Hungarian 
Romanian